Polgárőreink is mély fájdalmukat és tiszteletüket fejezték ki Dr.Pásztor Albert temetésén. A volt Miskolci rendőrkapitány 62 éves korában hunyt el.
Pásztor Albertet május 13-án, 62 éves korában érte a halál. A Miskolci Rendőrkapitányság egykori vezetője 
1955-ben született Ormosbányán, másfél éves kora óta élt Miskolcon. Felsőfokú tanulmányai keretében először Kertészeti Egyetemet végezte el, ahol tartósítóipari mérnök képesítést szerzett. 1979-ben lépett be a B.-A.-Z. megyei rendőrség kötelékébe, ahol nyomozóként kezdett. 1980-ban felsőfokú rendőrszervezőként végzett a Rendőrtiszti Főiskolán, majd a Miskolci Egyetem jogi karát is elvégezte.
2000-ben nevezték ki Miskolc rendőrkapitányává, 1998. május 1-én rendőrségi főtanácsos címet kapott, 2008. augusztus 20-án pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
2010-ben, 32 év szolgálat után önként lemondott posztjáról, s a magánszektorban helyezkedett el, vagyonvédelmi tanácsadóként. 2011-ben a város egyik legmagasabb elismerésével, a Pro Urbe Miskolc díjjal jutalmazták. A 2014-ben kezdett el politikával foglalkozni, a helyhatósági választáson a baloldali pártok támogatásával indult miskolci polgármesterjelöltként, s a második helyen végzett.
A Miskolc Lyukóvölgy – Vasgyár Polgárőrség mély fájdalmát, a családnak ,a barátoknak és mind azoknak kik ismerték,szerették őszinte részvétét fejezi ki.
Emlékére saját szavaival búcsúztatjuk, melyre minden Miskolci büszke.
Az ő szavai, idézve milyen Miskolcinak lenni:
„Miskolcinak lenni
Ma délelőtt egy újságíró megkérdezte, mit jelent nekem: „miskolcinak lenni”.
Miskolcinak lenni az, ha tudod, hogy mi a Forint, mi a Villanyrendőrnél randizni, hamburgert enni a Matrózban az Ady-hídnál.
Miskolcinak lenni az, ha tudod milyen a spagetti fagyi a Lufi Bárban, hajnalban a hidegben az Auguszus 20-on kiszaladni az öltözőig, csónakra várni a Tapolcai-tónál.
A jégpályáról vállon átvetett korcsolyával beugrani a Gasztrofolba, a Tábori Sportban megvenni az első igazi edzőcipőd, jogsit szerezni a város utcáin, hazabicajozni a Bükkből esőben.
Miskolciként tudod milyen Lulu bácsi makukáját köpködve, torkod szakadtából ordítani a meccsen, ha rosszul fúj a bíró és ismered, hogy milyen „csak úgy”, csöndben bámulni a városra a Kilátóból…
De miskolciként tudom, milyen várni a Vasgyári Kórház Szülészetén, várni a papra egy keresztelőn a Mindszenti Templom padjaiban, várni az előző násznép kivonulására a Petőfi utcán és tudom, hogy milyen egy barát temetésén fejet hajtani a Szirmai Temetőben.
Miskolciként tudom milyen, ha kivágják a fát a Népkertben, ami alatt nagymamával gyűjtöttük a gesztenyét.
Miskolciként más szemmel látod a Történelmi Avas utcáit, ahol fiatalként fel-le korzóztatok.
Miskolciként mindig felnézel a hámori kanyarban a sziklára, hogy vajon mászik-e épp valaki.
Miskolciként száraz zsemlét teszel a zsebedbe a hattyúknak mielőtt elindulsz Tapolcára.
Tudom, hogy milyen a Repülőtér a gyereknapon, szánkózni az Avas dombján, a színház jellegzetes kongja az előadás kezdetekor.
Tudom, hogy milyen pakolni a homokzsákot az árvíz idején, a Napsugárban krémest, a Maciban menüt kérni és milyen bemászni a nagy Ő kedvéért a Vízesés alá.
Sok kilométert levezetve, fáradtan, az autópályán hazaérve csak miskolciként látod ennyire
lenyűgözőnek az avasi bérházak fényeit.
Mi miskolcinak lenni?
Rajongva szeretni ezt a várost. ”
– ” Pásztor Albert”
Nyugodj békében Kapitány úr!
Kapitány úr! Polgárőreink nevébe garantálom, sose felejtünk.
Búcsúzunk az általad sűrűn emlegetett mondattal:
Erőt, Egészséget!
